дискредита́ция
Nomenweiblichunbelebtunzählbarsehr selten genutzt (#25553)
- 1.
Diskreditierung, Misskredit
Deklination
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nom.nominative | дискредита́ция | дискредита́ции |
| gen.genitive | дискредита́ции | дискредита́ций |
| dat.dative | дискредита́ции | дискредита́циям |
| acc.accusative | дискредита́цию | дискредита́ции |
| inst.instrumental | дискредита́цией | дискредита́циями |
| prep.prepositional | дискредита́ции | дискредита́циях |
Wortfamilieдискредита́цияPRO
- дискредита́цияDiskreditierung
- дискредити́роватьdiskreditieren
Bearbeitungen
Lucian hat Übersetzung vor 7 Jahren bearbeitet.



















