пому́чивать
- 1.
gelegentlich quälen
Его иногда пому́чивает совесть. - His conscience torments him from time to time. - 2.
zeitweise plagen
Старая рана пому́чивает его по ночам. - An old wound troubles him at night from time to time.
Konjugation
| Präsens | Futur | |
|---|---|---|
| я | пому́чиваю | бу́ду пому́чивать |
| ты | пому́чиваешь | бу́дешь пому́чивать |
| он/она́/оно́ | пому́чивает | бу́дет пому́чивать |
| мы | пому́чиваем | бу́дем пому́чивать |
| вы | пому́чиваете | бу́дете пому́чивать |
| они́ | пому́чивают | бу́дут пому́чивать |
| Imperativ | |
|---|---|
| ты | пому́чивай |
| вы | пому́чивайте |
| Vergangenheit | |
|---|---|
| männlich | пому́чивал |
| weiblich | пому́чивала |
| sächlich | пому́чивало |
| plural | пому́чивали |
Partizipien
| Aktiv Präsens | пому́чивающий | etwas machend |
|---|---|---|
| Aktiv Vergangenheit | пому́чивавший | etwas gemacht habend |
| Passiv Präsens | - | |
| Passiv Vergangenheit | - | |
| Adverbial Präsens | пому́чивая | beim machen (Präsens) |
| Adverbial Vergangenheit | пому́чивав | beim machen (Vergangenheit) |
























